Csak, hogy lássuk merre is tart a Haza. Legvidámabb barakk, na jah. De ez legfőképp a tabis bornak volt köszönhető, nem a gazdasági mutatóknak. Azok megmászáshoz nem kell(ett) oxigénpalack, még egy ötödikes is képes helyből átugrani. Végre beteljesült, amire már oly régóta vártunk. Magyarország, az EU pásztora, tudjuk ez már nekünk nagyon megy, de ez a pozíció azt jelenti, hogy kis hazánk csak nézi, hogyan húz el a sok kék alapon sárgacsillagos marha tőlünk! Valamit tennünk kell! Nem kell ehhez most NagyMagyarország, nem kell mást hibáztatni (amúgy jogosan) a nyomorunkért, hanem tovább kell lépnünk! NA ez az. Ez nem megy. Ez a legnagyobb baj! Képtelenek vagyunk feldolgozni a minket ért sokkot (Trianon, "átkos rendszer", a tényleges rendszerváltás hiánya). Nincs többé kiváltság. Nincs mellettünk senki. Az Unió magasról tesz ránk, A világ többi táján azt se tudják, hogy létezünk. Mi meg itt búslakodunk, és emésztjük magunkat, ahelyett, hogy felállnánk, és rendbe szednénk ezt a kis Medencét. Dobjuk bele a radikális klórtablettát, ha ez kell. Fejlesszük azt, amihez értünk. Nem kell ide se narancs, se selyemhernyó. Lássuk miből élünk. Van gázunk (kiaknázatlan), van hatalmas megművelhető földterületünk (nincs üzletpolitikánk). A magyar termék kiváló, de a német, francia meg mittomén milyen söpredék olcsóbb. Nem az a megoldás, hogy nem vesszük meg, hanem az, hogy a magyar terméket tesszük eladhatóvá. Ha rájönnénk arra, hogy a mezőgazdaság a mi lehetőségünk, és hogy a magyar gázzal nagyot lehetne kaszálni, akkor végre észrevennének minket. Nem azt mondom, hogy legyünk a kárpát Svájc, legyünk a lehetőségeinkhez mérten, egy jól működő EGYSÉG! Folyt. Köv.