Most kezdhetném azzal, hogy a Lost végével egy korszak zárult le, stb., de ez akkor is így lesz, ha én most ezeket a tiszteletköröket nem futom le. Nem is azért írok, hogy elemezzem a finálét, ezt megtették olyan helyeken is, ahol nem is várnék ilyen írásokat, úgyhogy felesleges. Nem is akartam erről írni, nem is ezért írok most. A jelenség, ami zárást követte, arról lesz itt most szó.

3 emberfajta létezik ma a világban. 1.) Aki leszarja a Lostot, 2.) aki látta a finálét és tetszett neki, 3.) aki látta a finálét, és nem tetszett neki. Arra a kb. 4 emberre, aki sosem hallott a Lostról, most nem térnék ki, illetve egy szolgálati közleményt beolvasnék mielőtt továbbmennénk: Az 1.) pontba tartozó populáció tagjait megkérném, hogy amennyiben kommentálási szándékaik lennének, ezt a problémát jobb felső sarokban található X gomb segítségével orvosolhatják. Szóval, hogy a lényegre térjek: Tanácstalanul állok afelett a jelenség felett, hogy az emberek jelentős hányada húzza a száját, fanyagol, esetleg még a sorozat felmenőit is szidja a vége kapcsán. Nem értem. Nem értem, hogy mégis minek kellett volna történnie ebben a 104 percben ahhoz, hogy ezek az emberek elégedettek legyenek? WTF kell? És az mire lett volna jó? Hogy legyen mire anyázni, természetesen, de ez így is meg lett oldva, hiszen most is ez megy, de legalább lezárták a történetet. Mennyivel lett volna jobb, ha ott van vége, hogy Desmond kihúzza a dugót, aztán jön a kékfekete halál a közepén egy fehér LOST felirattal?

A több évig Loston nevelkedett nézők ne legyenek már olyan naívak, hogy azt hiszik, 104 percben megválaszolásra kerül a legégetőbb, mondjuk, 25 kérdés, plussz ezt még értelmesen is adják elő a készítők. Ki építette a Tawaret szobrot? Ki volt az első "őrző"? Miért volt különleges Locke? A listát holnapig is írhatnám, de mindenki gondolkodjon el azon, hogy ezekre, meg a többi számtalan kérdésre valóban választ akart-e kapni? Jobb lenne-e most, ha kiderül majdnem minden? Mi maradt volna akkor meg a Lost mitológiájából? Az értelmét is elvesztené a szó. Ha minden megválaszolásra kerül, az már nem mitológia. Úgy gondolom vagy legalábbis azt remélem, hogy idővel a fanyalgók felfogják, hogy a Lost többről szólt, mint pusztán válaszokró, hogy klisésen fogalmazzak, nem a cél a fontos, hanem az odáig vezető út. Ha minden választ a terülj-terülj asztalkára tettek volna "nesze, zabálj!" alapon, az mennyivel lett volna megnyugatóbb? Miért kellene mindent az ember szájába adni? Most, hogy lezárult a történet, a maradék kérdést mindenki maga válaszolhatja meg, a saját értékrendje és fantáziája szerint. Nem fogja már senki megcáfolni az elméleteket, nem fog 6 rész múlva kiderülni, hogy bármit is gondolunk a dolgok alakulásáról, alapvető ismeretek híján még a közelében sem jártunk az igazságnak, nem fogják már átverni az embert a készítők. Innentől kezdve bárki úgy egészítheti ki a hiányzó látszemeket, ahogy nem szégyeli, és ez benne az igazán szép. Mindenkinek az lesz a Lost, amit még ehhez a 6 évez ő hozzátesz. Mindenkinek ettől lesz egyedi az élmény. Az egész sorozat végig ebben a szellemiségben zajlott, nem értem, ez miért most okoz problémát. Akinek annyira szegényes a fantáziája, hogy minden kérdésére 2 embertől várja 104 perc alatt a válaszokat, annak lehet, hogy nem a Lost volt a legmegfelelőbb választás, mert a Lost sosem arról szólt, hogy mindent a szánkba rágjon. Jacob nagyon jó analógiája az íroknak is, ő sem adott sosem válaszokat, nem kényszerítette senkire a véleményét, csak a helyes irányba terelte az embereket.

A másik, amit sokszor olvastam, hogy deklaráltan karakterközpontú sorozatnak hírdette ki Cuse és Lindelof a sorozatot a vége fele. Akinek ez újdonság, mármint, hogy karakterközpontú a sorozat, attól szeretném kérdezni, hogy eddig mégis mi a fenét nézett? Megint csak kérdezni tudok: Ha nem ezek a karakterek játszották volna a főszerepet, ha nem lett volna John Locke, Desmond Hume, Jack Shepphard és a többiek, akkor bárki is nézte volna a sorozatot? Ha helyettük Magdi anyus, meg Jockey Ewing próbálta volna meg túlélni a Szörnyet, a jegesmedvét, a vaddisznókat, meg az elmebeteg francia nőt, nézte volna bárki is a sorozatot? Persze, hogy nem. Magdi anyus célközönsége nem egyezik a Szigetelni vágyókéval. Ha valakit a mitológia érdekel, az elővesz erről szóló könyveket vagy dokumentumfilmeket néz ilyen témában. A valódi mitológia sem szegényesebb, mint a Losté. Ha nincsenek ezek a karakterek, aligha juthatott volna el 6 évig és egy többnyire kerek befejezésig a történet. Az, hogy túlnőtt az írókon a mitológia, eléggé nyilvánvaló, ezt én is elismerem. De, amikor még csak jegesmedvék, meg Otherök voltak, meg a Hatch, amikor kvázi még mitológiai elemek sem voltak a sorozatban, akkor is kitartott mindenki, aki a most emiatt sír. Akkoriban miért nézte a sorozatot? Mert a haver is nézte, és ciki lett volna, ha te meg nem? Shannon, mint eyecandy fogott meg? Vagy csak tetszett a tengerparti táj? Pusztán a mitólgia sosem válhatott volna "önjáróvá", ha nincsenek ezek az emberek, akik mozgatták az egészet, akik maguk is írták a történetet. Aki szerint súlytalanná vált a sideways azért, mert így végződött a törénet, aki sajnálja, hogy csak annyira futotta az íróknak, hogy megadják ezeknek a sokat küzdő, néhol önfeláldozó, sok megpróbáltatáson áteső embereknek a lelki békéjüket, az nem érezte át, miről is szólt ez a 6 év.