Sokféle ember. Legtöbb csak unja a tv-t, nem akar szart nézni. Néha viszont az előadás sem túl jó. Bár még mindig jobb mint a tv. Ma egy közepes előadást láttam.
Ahogy kell. Első sor közepe. Ez van, protekciós vagyok. Aztán helyet kellett cserélnem. kicsit balra 6 székkel. Gondoltam nem lesz gond. Tévedtem. Már az első másodperctől fogva végig valaki lihegett. Szuszogott. Hörgött. Próbáljatok csak végignézni egy vígjátékot Darth Vader mellett. Nem menne.
Jó, hát az évnek ebben a szakaszában ez előfordul. De a többi idóta nem tud mit felhozni mentségére. A cukros/gyógyszeres parírt birszgáló nénik bácsik. Krahácsolnak nyáladdzanak. Azért nem, de majdnem. És akkor még ott vannak a fiatalok. Nem mintha nem én lettem volna sztem az egyik legfiatalabb.
Ezek végigpofázzák, hogy akkor szombaton cso-csó. Szerintem  jobb lett volna, ha ma mennek. Meg idióta történeteket mesélnek, hogy kivel mi történt. A legjobb rész viszont a beszólások. Emlékeztek, hogy oviban meg 4. alatt 'interaktív' bábelőadások voltak? A nyuszi kérdezi, hogy hol a róka. Persze mögötte, és a sok kisgyerek meg torkaszadtából kiálltja, hogy vigyááááááááááz Tapsiii! Ne!!!! Mögötted vaaaaan! Na ez egyeseknek olyan lelki traumát okozott, hogy azóta se tudják kiverni a fejükből. Én örömmel megtenném helyettük. Egy kalapáccsal mondjuk. Na mindegy. Nem bírja ki, hogy ne mondja félig eltorzult arcal a röhögéstől, mivel azt hiszi, hogy az a poén, hogy az a szerplő írta a levelet. Napólen. AZ Ő!!! És röhög.
Kicsit zavart ez a vége-felé már, úgyhogy én is izegtem-mozogtam, de megpróbáltam nem zavarni senkit.
El nem tudom képzelni mi történt már a 15. sor környékén. Konklúzió tehát az, hogy ha minél távolabb vagy a színpadtól, annál közelebb vagy a pokolhoz.