Hopp-Kopp. Nem sokat vártam tőle, de mégis ütött. Végig parázs hangulat, sikerült John helyébe képzelnem magam. És mit ne mondjak kicsit én is paráznék, ha ilyen pirítósok "lihegnének" a nyomomban. Az elején a posztapokaliptikus másodpercek könnyet csaltak a szemembe, annyira szépen kivitelezték őket. 1999. Sára kicsit paranoiás - meg lehet érteni - , ezért non-stop úton vannak Johnnal. Új suli, "jócsaj" ismerkedik az ellenszenvesen furcsa új fiúval. Ki látott még ilyet?! Valóban, senki. Tanár "beteg", ezért Cromartie "T"-an(ihil)á(to)r úr helyettesít. Névsorolvasás. Johnhoz érve, bot előkapja combból a pisztolyt és durr neki. Jócsaj feláldozza magát, benyel pár golyeszt. Faja üldözés, Jócsaj elkaszálja furgonnal Cromie-t... Ja, hogy kicsaj is bot, és ritkán fog a a golyó rajta - miafenézik a hogyishíjják. Otthon nézz körül, de ne ijedj meg, ha nagymuter szeme kicsit rubinosan csillog. Sok csavar, időutazások (1963-1999-2007), rozsdaszag, shotgun, hajsza, apokalipszis. Kell ennél több?